Kövesi Péter

• Előfordulhat-e reinkarnációs élmény hipnózis nélkül?
Igen, de ezekre nincs bizonyíték. Ismétlődő álmokban is megjelenhetnek előző életbeli emlékek. Ezek mindig erőteljes, erős érzelmi töltésű álmok. Ilyen képek spontán megjelenhetnek minden módosult tudatállapotban (agykontroll, meditáció, drogok hatása, stb.). Az élmény persze szakértő vezetővel teljesebb és hitelesebb, hiszen nemigen tudunk egyszerre benne lenni az élményben, és kívülállóként vezetni magunkat.

• Honnan lehet tudni, hogy az alany megfelelő tudatállapotban van-e?
Az élményeknek teljesnek, minden érzékszervvel átélhetőnek kell lenni. Nemcsak kép, azaz vizuális élmény jár ezzel, hanem hang, szag, tapintás, hő-, esetleg ízérzékelés is. Ha ezek megvannak, biztos, hogy az illető transzban van, tehát kizárható a fantáziálás, vagy a tudatos mellébeszélés. Sok amatőr „utaztatónak" erről fogalma sincs.

• Emlékszik-e az alany a reinkarnációs hipnózis közben történtekre?
Természetesen, mindenre részletesen emlékszik. Ebben a tudatállapotban ugyanakkor a vezető hangját is hallja, válaszol a kérdéseire, de azt is érzi, ha elfáradt, és akár kérheti is a befejezést. Amnézia, tudatkiesés nincs.

• Mindenki alkalmas-e a múlt életekbe való visszavezetésre? Vannak-e kizáró tényezők?
Elvileg minden, pszichésen ép ember alkalmas erre. De aki túlságosan merev, feszült, stresszes, és képtelen ellazulni, annak először a relaxációt kell megtanítani, és ez esetenként hosszú időt, heteket, hónapokat vehet igénybe.
Pszichiátriai betegek, bizonyos gyógyszereket szedők, értelmi fogyatékosak, drog- és alkohol befolyása alatt állók visszavezetése kockázatos, veszélyes lehet. Az ilyet csak pszichoterapeuta kezelheti, ha szükségesnek látja. És persze ki kell szűrni a csalókat és provokatőröket, akik esetleg csak le akarják járatni, csaláson kapni az alanyt.

• Kellenek-e különleges képességek a vezetéshez?
Nem, csupán a technikák ismerete. Jó, ha valaki többféle módszert is ismer, hogyha valakinél az egyik nem működik, folytathassa egy másikkal. Rendelkezni kell módszerekkel váratlan vagy sokkoló események kezelésére, továbbá az ülés után az élmények feldolgozására. Ezen kívül empátiára, a másik emberre való odafigyelésre is nagyon nagy szüksége van.

• Jó lenne-e, ha mindenki ismerné az előző életeit, ahogy egyesek állítják?
Egyáltalán nem! Ha szükség lenne rá, valamennyien emlékeznénk. Felesleges ilyesmivel terhelni az agyunkat, amíg még a jelen élettel is gondjaink vannak. Akik ilyen jellegű szolgáltatásokat ezzel reklámoznak, azok az emberek kíváncsiságára alapoznak, és a becsvágyra, hogy nagyszerű előző életeket tudhassanak magukénak. De ahogyan ma, úgy a múltban is az átlagos életek voltak túlsúlyban. Ha „túl szép a menyasszony", nem kizárható a tudatos csalás lehetősége.

• Sokan megkérdezik, vajon igaz-e, amit átéltek, vagy csak a fantáziájuk szüleménye?
Ritkán, de előfordul, hogy utána lehet nézni, és az elmondottak igaznak bizonyulnak. De arra semmi bizonyíték nincs - a személyes élményen és hiten kívül - hogy csakugyan azonosak vagyunk egy valaha élt másik személlyel. De - szerintem - nem is az igazolhatóság a lényeg, hanem az, hogy az átélteket hogyan fordíthatjuk az épülésünkre. Így, vagy úgy, de bárhonnan is jön, bármiről is szól az élmény, mindig rólunk, a jelenlegi problémáinkról beszél, és ezt kell megtalálni benne!

• Mi a legnagyobb hiba, amit a reinkarnációval kapcsolatban valaki elkövethet?
A legsúlyosabb hiba, ha a vezető a saját elképzeléseit sugallja, és ennek megfelelően vezeti az ülést. Hiba, ha nem tudja a kísérleti személyt megfelelő módosult tudatállapotba vinni. (Az ellenkezője, hogy nem tudja visszahozni, laikus vélekedés, és nem fordulhat elő!) Hiba, ha a vezető megijed valamitől, és gyorsan visszarángatja az illetőt. Komoly hiba, ha az ülés után magára hagyja az átélt élménnyel, és nem tud segítséget nyújtani a feldolgozáshoz, a tapasztaltak jelen életbe való pozitív integrálásához. Az ülés akkor eredményes, ha nemcsak „mozizás", hanem segítség a mostani problémák megoldásában. Ez pedig nem egy hétvégen képzett „utaztatót", hanem terapeutát igényel.

• Hányféleképp lehet újraszületni?
A különböző vallások erre különböző válaszokat adnak. A hinduk természetesnek tartják az állati testbe születést is. A buddhizmusban hat világba lehet születni, a felhalmozott karmánknak megfelelően: a pokollakók, éhes szellemek, állatok, emberek, félistenek (titánok) és istenek (dévák) közé. A legértékesebb az emberi születés, mert ez ad lehetőséget a legnagyobb fejlődésre. A növényként való születést sehol sem hiszik. Az európai ezotéria többnyire csak az emberként való születést fogadja el. Tény, hogy a reinkarnációs élményekben szinte kizárólagosan emberi életek idéződnek fel.

• Többen állítják, hogy a látó vagy a jós azt mondta nekik, ez már az utolsó életük. Igaz lehet ez?
Egyértelműen szamárság. A „látó" hízeleg, így akar több pénzt kivarázsolni a zsebekből, vagy nem tudja, mit beszél. Akinek ez lenne az utolsó élete, az a tökéletesség, megvilágosodottság olyan szintjén állna, hogy nem lenne szüksége jósokhoz járni, de nem is dicsekedne a tökéletességével.

• Mi a különbség a déja vu és a reinkarnációs élmény között?
A déja vu (ezt már megéltem egyszer) lehet valóban előző életbeli élmény bevillanása is, de nem biztos, hogy mindig az. Pszichológusok szerint tudattalanunkban az emlékfoszlányok olyan módon összekapcsolódva bukkanhatnak fel, hogy az „ezt már ismerem" érzést kelthetik bennünk.

• Hány előző életünk lehet?
Mivel a keleti felfogás szerint a lények kezdet nélküli időktől kezdve vannak a lét körforgásában, ezért végtelenül sok. Csak félművelt nyugati ezoterikusok hiszik, hogy akinek már harminc előző élete volt, az fejlett, öreg lélek.

• Mire jó és mire nem a reinkarnációs emlékezés?
Számos haszna lehet, úgy mint önismeret, a jelenlegi élethelyzet, anyagi, társadalmi körülmények, betegségek, lelki-, egzisztenciális- és párkapcsolati problémák megértése és megoldása. Nem leszünk tőle viszont többek, különbek, mint mások. Az előző életbeli dolgok nem adhatnak mostani életünkben okot az önelégültségre, mint ahogy az egykor elkövetett szörnyűségek sem okozhatnak most bűntudatot, önértékelési problémákat.

• Mindig azonos neműnek születik valaki, vagy ez változó?
A tapasztalatok szerint többnyire a mostanival azonos neműnek éljük meg magunkat, de vannak kivételek. Valószínűleg azért, hogy jobban megértsük a másik nemet. Bizonyos jelenlegi személyiségproblémák egyenesen következhetnek az előző életbeli, többnyire nem jól megélt nemi szerepekkel.

• Élhet-e át a kísérleti alany közben fájdalmat, szenvedést?
Többnyire nem. Tárgyilagos hangon mondják el a legszörnyűbb kínzásokat is. A szakszerű vezetés külön gondot is fordít arra, hogy ne érezzenek testi fájdalmat. A lelki szenvedéseket viszont intenzívebben át lehet élni, és ez fontos is ahhoz, hogy az ülés hatásos legyen.

• Átélhető-e az előző életbeli halál pillanata?
Természetesen, de mindig megkérdezzük az alanyt, hogy akarja-e? Ha igen, el lehet vezetni az utolsó pillanatig. Itt általában átélik a testből való kilépés, felemelkedés élményét, és kívülről, felülről látják magukat és a környezetet. Akár a temetését is végignézheti, aki akarja. Nem kell félni ettől, könnyű és felemelő érzés.

• Mi a helyzet a jövő életekkel? Számos könyv közöl beszámolókat következő életekről. Mennyire megbízhatók ezek?
Szerintem ezek felesleges és haszontalan képzelődések. A leírások is sokszor sci-fi filmjelenetekre emlékeztetnek. A jövő ugyanis nincs készen. Most építjük, minden szavunkkal, tettünkkel, gondolatunkkal.