Legelőször is tisztázni kell egy alapvető félreértést. Sokan azt hiszik,van újraszületés. Ez tévedés. Újraszületés nincs. Újjászületés van! Mi a kettő között a különbség ? Az újraszületés azt feltételezi,hogy én XY (akinek most hiszem magam) valamikor újra meg fogok születni. Ugyanezzel a személyiséggel,ugyanezzel a tudattal,ugyanilyen tulajdonságokkal,ugyanezzel az egóval. Az újjászületés ezzel szemben azt mondja,hogy ÉN (AKI,azt hiszi,hogy ő XY) új testben,új személyiséggel,új tudattal,új tulajdonságokkal,és új egóval újra meg fogok születni. Ha meghalsz jelenlegi szerepednek egyszer és mindenkorra vége,soha nem fog újraszületni,egyszeri és megismételhetetlen,azonban mégsem semmisül meg. Az életet és a reinkarnációt úgy tudod leginkább elképzelni,mintha egy folytatólagos „teleregény” lenne. Ha befejezed az életed,akkor ugyanonnan fogod folytatni a következőben. De nem anyagilag! A szellemet egyáltalán nem érdekli,hogy szegény,vagy gazdag vagy. Ami igazán számít az az emberi kapcsolataid,rokonokkal,ismerősökkel,ellenségekkel,és bárkivel,akivel az életben találkozol. Tudnod kell,hogy minden érzelem köt! Azokkal akikhez mélyebb érzelem kapcsolódik,szinte biztosra veheted,hogy korábbi életeidben már találkoztál. A szeretet éppúgy kapocs,mint a gyűlölet. Csak míg a szeretet olyan emberekhez köt,akikkel jól érzed magad,a gyűlölet olyanokhoz,akiket szívesen elkerülnél. Azonban biztos lehetsz benne,hogy,ha egy kapcsolatot ellenségesen fejezel be,valakivel,akkor,az illetővel még találkozni fogsz,és ugyanonnan fogjátok folytatni ! És itt jön egy általánosan elterjedt tévedés a karmával kapcsolatban. Az emberek többsége azt hiszi,hogy a karma,valamiféle égi bíróság által ránk szabott büntetés,amiért korábbi bűneinkért vezeklünk. Ez tévedés. Csak az emberi igazságérzetünk,pontosabban az egónk igazságérzete szeretné,hogy így legyen,ezzel is saját magát igazolná,mujaságát,tehetetlenségét,hogy nem tett meg olyan dolgokat,amiket szeretett volna ugyan,de félt megtenni. A „szellemet nem különösebben érdekli a következő életünkben általa,egy új testben betöltött szerep. A szenvedések,az örömök – tehát legyen az negatív,vagy pozitív tulajdonságú szerep – nem érdekli a szellemet,hiszen ez számára csak egy újabb szerep a sok közül. A legfontosabb azonban,hogy a szerep jól érezze magát,és amit meg akar tanulni ,azt megtanulja. Ha ehhez szenvednie kell,akkor vállalja a szenvedést,bár tudja,hogy ő fogja ezt a szerepet eljátszani. A szellemed örök! Tanul,növekszik és fejlődik,minden egyes élet során,a napi élet tapasztalatain és a spirituális gyakorlatokon keresztül. Szellemed sosem hallhat meg, a fizikai testtől eltérően,amely megbetegszik,megöregszik és végül meghal. Minden személy örök szelleme egy utazáson van,melynek nincsen kezdete és vége. A szellem minden egyes életben születéskor fizikai testbe költözik,és tapasztalatokat gyűjt a világban. Az élet végén a fizikai testet hátra hagyja és az utazás egy új élet során folytatódik egy új fizikai testben. Tudati állapota halálkor határozza meg következő életének körülményeit. A születésnek,halálnak,és újjászületésnek e- folyamata a reinkarnáció,amely a Buddhizmus egyik alapvető vallásfilozófiai tana. A személy határozza meg,hogy mit kezd életével. Ez rajtad múlik! Buddhista gyakorlókként a testet,mint hordozót és annak tapasztalatait használjuk a szellem fejlesztésére. Meditáláson,tudatosságon és egyéb buddhista gyakorlatokon keresztül arra törekszünk,hogy megtisztítsuk testünket,tudatunkat és szellemünket a megvilágosodás fényével. Vágyunk a megvilágosodott meditálás örömére és a boldogságára,melyet azonnal ad,valamint eljövendő életeinkbe hoz. Egy napon – a halál idején – a lélek elhagyja lakhelyét,ami csak olyan számára,mint egy pár évre kivett albérlet. A reinkarnáció az ismérlődő születés és halál folyamata,amely során a lélek életről-életre,egyik testből a másikba vándorol,egyszer emberi,másszor pedig állati,vagy növényi létformát elfogadva. Na és honnan ered ez6 a szó ? A szó latin elemekből áll: A RE-, valaminek az ismétlődése: vissza-,újra-, az inkarnáció pedig megtestesülés húsvér testben,azaz valaminek az újra megjelenése,újraszületése testben. A lélekvándorlás tételében,a lélek – az a valami,ami újra megtestesül,újjászületik. A reinkarnációban való hit egyidős az emberiséggel. A dravida papoktól indulva nyomai fellelhetők az ősi egyiptomiaknál,a görögökön keresztül az esszénusoknál,az ógermán mitológiában, s szinte minden természetvallásban. Elsőként a leghatározotabban megfogalmazva India legősibb hagyományaiban jelenik meg. A hinduk ősi szent szövegei a védák. A véda szó jelentése: tudni,látni. Itt a tudás nem a hétköznapi,értelmi,lexikális tudományok tudása,hanem az örök és való dolgok,a lét és nem lét,az élet igazságának tudása. A védikus irodalomhoz tartozik a hinduk két nagy ősi eposza,a Rámajána és a Mahábhárata. A Mahábhárata főhőse Visna isten nyolcadik megtestesülése Krisna. Az epikus költemény leghíresebb epizódja a nagy csata,a Bhagavad-gitá,a „Magasztos szózat” című fejezet. A Bhagavad –gitá önálló könyv,amelyet a hinduk szinte szentírásként tisztelnek. Jézus,kutatások szerint buddhista kolostorokban tanult 17 évig,így nem meglepő,hogy az újjászületés és a karmatanának nyomai a mai napig is fellelhetők a Bibliában. A kereszténységben szinte eltűnik,azonban a reneszánsz korában újra feléledt a reinkarnáció tana. Csak néhány híres nevet említve,akik hittek a reinkarnációban: Assisi Szent Ferenc,Leonardo da Vinci.Jack London,Tolsztoj,Geothe,Eistein, heine,C.G. Jung.,Madách Imre,Jókai Mór,Gárdonyi Géza,. De mi a bizonyítéka annak,hogy van újjászületés ? A civilizált nyugati ember hajthatatlanul hiszi,hogy a halál után már nincs folytatás,ezért életmódja gátlástalan: mondván „egyszer élünk”! Mindent megtesznek saját önző vágyaik kielégítésére,nem törődve környezetükkel,eltaposva a természet erdeit és vizeit,legyilkolva az állatokat,átgázolva embertársaik érzésvilágán,s vannak akik még az emberöléstől sem riadnak vissza,hogy tehetős vagyonhoz,vagy pozícióhoz jussanak. Ezek az emebrek csak önmagukra gondolnak,és gyermekeikbe is ezt nevelik bele,s vajon mi lesz akkor,ha már unokáiknak nem jut erdő,ahol lelki megnyugvást találhatnak,csak szennyezett levegő. Ezek az emberek mit tennének akkor,ha rádöbbennének,hogy tetteik következménye nem marad el,hisz következő életükben ők is szenvedő alanyai lesznek e- saját önmérsékletet nem tanúsító pusztításaiknak ? Bizonyíték. Ez a szó rendkívül szubjektív,ugyanis vannak akik csak azt tekintik bizonyítéknak,amely közvetlenül bizonyítja a feltételezést,és vannnak akik a közvetett bizonyítékot is hiteles bizonyítéknak tekintik. Ha bepillantunk a modern fizika,kémia és csillagászat legújabb kutatási területeire,azt tapasztaljuk,hogy nem egy hipotézist közvetett módon bizonyítanak,mivel a technika jelenlegi állásában még nem rendelkeznek olyan műszerekkel,melyek közvetlenül mérik a bizonyítani kívánt feltételezést. Ezért olyan módszerekhez folyamodnak,hogy több különböző mérési megfigyelésekből következtetik ki a tapasztalati tézist,mely mindaddig fennáll míg fel nem bukkan egy antitézis. A matematika pedig használja az indirekt bizonyítást,ami azt jelenti,hogy tételezzük fel az ellenkezőjét,s amennyiben az nem nyer bizonyítást,úgy az előző állítás az igaz. C.G. Jung neves pszichológus profeszor szerint : „az élet olyan betegség,amely biztos diagnózis szerint mindenkor halállal végződik. „ A végső pillanatban mindent el kell hagynunk,még emberi kapcsolatainkat is. Mindenről amiről azt gondoltuk életünk célja: új kocsi,új mobil, stb… mindent,hogy minden ami korábban célunk volt ,egy pillanat elveszítsük. Miféle értelem diktálja ezt ? Mi célból élünk,ha úgysem lehet semmi maradandóan a sajátunk ? Ha megvizsgáljuk egyes cselekedeteinket,könnyen beláthatjuk,hogy mindennek van valamilyen célja. Éppen legnagyobb cselekedetünknek,a létezésünknek ne lenne valami magasztos értelme ? Úgy gondolom az életünk értelme nem abban áll,hogy elérjük mindazt,amit halálunk pillanatában elveszítünk,hanem az örökkévalóság megtapasztalása a végső cél. De ha az élet nem tart örökké ,akkor hol van a hallhatatlanság,netán a halál után ? Minden vallás eggyetért abban,hogy a halál után van valamilyen élet,és ahalál utáni létezésünkbe,csak egyetlen dolgot viszünk tovább,azt a spirituális szintünket,amelyet jelenlegi életünk során elértünk. Ez tehát életünk valódi célja ,a lelki-szellemi tisztulás. Így egyetlen kérdés marad csupán: Mit szeretnénk elérni halálunk után ? A reinkarnáció és a karma tana egyszerre magyarázata és igazolása világunk nyomorúságára és örömteliségére. Istenben nincs helye a gonosznak,egyedül önmagunk vagyunk oka és felelőse sorsunkért. Keresztény környezetben nőttünk fel,amióta eszünket tudjuk,amióta az eszünket tudjuk azt gondoljuk csak egy életünk van. Amiről évek,vagy évtizedek óta nem hallottunk az nem jelenti azt,hogy nem is létezik. S,amikor csak egyszerre fülünkbe jut a többszöri újjászületés lehetséges volta,akkor kézzelfogható bizonyítékokat követelünk. A többszöri újjászületés elfogadásának akadálya nem a konkrét bizonyíték hiánya,hanem korlátozott életszemléletünk és a tagadáshoz való raagszkodás. Legszembetűnőbb példa erre a kisgyermek „dackorszaka”: -Szereted a krumplifőzeléket? -Hiszel a reinkarnációban ? -Nem -Nem -Kóstoltad már ? -Meggyőződtél róla,hogy nincs? -Nem,de tudom,hogy az rossz ízű -Nem,de tudom,hogy nincs A buddhisták hisznek a lélek újjászületésében, hallhatatlanságában. A lélek halhatatlan így a fizikai test halála után sem szűnik meg létezni. A folyamatos újjászületés lényege, hogy a lélek végigjárja a számára kiszabott utat,hogy beteljesítse feladatait,melyekből tanulhat,tapasztalatokat szerezhet,így folyamatosan fejlődik. Életfeladatunk: a karma. Az újjászületés elött az entitás (lélek) megválasztja a következő életében elvégzendő feladatokat, melyek fejlődését szolgálják. A reinkarnációba vetett hit szerint az életfeladatainkat és fejlődésünket szolgáló körülményeket maguk választjuk meg. Ezért lehetséges, hogy egyes emberek rosszabb sorssal rendelkeznek (rossz házasságban, vagy rossz anyagi körülmények között élnek. ) s,ez mégis fejlődésüket szolgálja. A kíbírhatatlan és intrikus munkatársaink nem feltétlenül jelentenek nekünk rosszat,a hasonló környezet türelemre tanít. A családi problémák megtanítanak az összetartásra,a környezetünkben élő,ránk szoruló emberektől pedig segítőkézséget tanulhatunk. Az ezoterika szerint több,különböző karmát különböztetünk meg. Létezik egyéni,-csoportos,-és kozmikus karma. Cselekvéseink hatással vannak karmánkra,mely könnyen ellenünk fordulhat. Ha rosszat cselekszünk egy embertársunkkal szemben,azt később törlesztenünk kell. A reinkarnáció rendszere is az istenhiten alapszik. Lényege az igazságosság és az egyensúly fenntartása. Ha ebben az életben elkövetünk egy rossz cselekedetet,talán következő életünkben ez velünk történik meg. Az egyéni karma saját sorsunk,melyhez azonban mások sorsa (család,barátok,ismerősök) is kapcsolódik. Ha egy családtagunk karmája az,hogy magánéleti problémákkal küzd,az kihat a mi saját sorsunkra is. Akárcsak itt, a materiális világban ,a kozmikus létben is a tanulás által fejlődünk. Míg fizikai testünk az iskolapadban ,könyveket olvasva sajátítja el a tudást,addig lelkünk a minket ért események hatására fejlődik. Azonban az ember néha gyermekien viselkedik ,elköveti ugyanazt a hibát,mégsem tanul belőle,ezért karmája addig figyelmezteti ,amíg meg nem érti az üzenetet. De miért nem emlékszünk korábbi életeinkre? Bár mi magunk nem érzékeljük,összes előző életünk tapasztalata ,ismerete alkotja jelenlegi személyiségünket. Ha tudatosan ismernénk összes előző életünk történéseit,képtelenek lennénk épp ésszel felfogni és feldolgozni tudásunkat. Egy-egy életünk csupán része a hosszas,időtlen időkig tartó fejlődési folyamatnak. Minden inkarnációban (életben) az elvégzendő feladatokra kell koncentrálni. A reinkarnáció elve a periodikus ismétlődésen alapul. Egy-egy lélek addig születik újra,míg el nem éri a tökéletességet,amikor már mindent (jót és rosszat egyaránt megtapasztalt.) Az újjászületések során karmánk (életfeladatunk) határozza meg milyen események következnek be életünkbe, s mi az amit az eseményekből megtanulhatunk,hogy folytassuk. A tudósok körében a reinkarnáció évszázadok óta kutatás tárgyát képezi. Még akkor is,ha nyugati tudósok foglalkoznak a témával,a nyilvánosságot nem nagyon foglalkoztatja ez a fontos és lényeges kérdés. Egyes emberek hipnózis alatt gyakran számolnak be korábbi életeikről. Azonkívül,mint ismeretes a gyermekek életük első évében időről időre egy korábbi életről számolnak be. Az évek során azonban eltűnnek ezek az emlékek. Azonban e-jelenséggel kapcsolatban érthetően óriási a szkepticizmus,főleg tudós körökben. Mégis komoly kutatók végeztek alapos vizsgálatokat a témában. Megemlítendő közülük Ian Carlson Stevenson,a Virgínai University pszichátria karának professzora. Stevenson számos esetben igazolni tudta a gyerekek által adott részletes leírásokat,megbizonyosodva az általuk leírt helyek és emberek létezéséről,beleértve az elhunytakat,akiket elmúlt életekben élt önmagukként állítottak be. 1983-ig Stevenson 2500 reinkarnációs emléket jegyzett fel. Ezek közül 881-et vizsgáltak ki és az alany által leírt előző életbeli emlékek 546 esetben igazolást nyertek. Más szavakkal,a kivizsgált esetek 62%-ában nyertek megerősítést az elmúlt életekre vonatkozó vallomások. Jó néhány más ,eleinte szkeptikus kutató kezdett el behatóan fogllakozni e-kérdésekkel ,s végül arra a következtetésre jutottak,hogy létező,bár nem könnyen érthető és megmagyarázható problémákkal állunk szemben. Ezen kívül számolnunk kell a hibák lehetőségével is. Az ellenőrzött megfigyelések azonban számtalan nyugati,tudományos szemléletű embert is eljuttattak ahhoz a következtetéshez, hogy az önvaló tudata nem anyagi természetű: a halál után folytatja a létét,sőt egy újabb anyagi testbe költözik. A lélek és a test két különböző kategória. A kapcsolatuk tehát átmeneti,s a halálkor elválnak egymástól,akár a víz és az olaj. A test pedig fokozatosan elpusztul,megsemmisül. A lélek azonban mint örökké létező azonosság,nem pusztul el,csupán a helyzetét változtatja meg – egy újabb anya méhébe kerül. Amint a megtestesült lélekállandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig,a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás. A test hatféle változáson megy át az élet folyamán: megszületik az anyaméhből,növekszik,fennmarad egy ideig,utódokat hoz létre,azután fokozatosan elsorvad,és végül elpusztul,a feledés homályába merül. A lelket azonban nem érik ilyen változások. A testünk eddigi életünk során teljesen megváltozott,mi magunk mégis ugyanazok a személyek maradtunk. Hétévenként a test összes sejtje kicserélődik,az öntudatunk mégis megmarad – tisztában vagyunk vele,hogy ugyanazok a személyek vagyunk,akik hét ,vagy éppen tizennégy évvel ezelőtt voltunk. De ha a test teljesen megváltozott hogyan maradhatunk mi mégis ugyanazok a személyek ? Talán azért,mert nem vagyunk azonosak a tettünkkel. A test csak egy öltözet,egy ruha a valódi önvaló ,a lélek körül. Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit,s újakat ölt magára,úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket,hogy újakat fogadjon el helyükbe. Tehát a testünk állandóan változik az életünk során ,és a halál azt jelenti,hogy a lélek ismét testet cserél – de ezúttal az öreg testét egy újra cseréli. Ezt nevezik lélekvándorlásnak. Az ősi információk szerint azonban a lélek nem csak emberi testet kaphat miután elhagyott egy elagott emberi testet ,hanem bármiféle élőlény,növény és állat alakját magára öltheti,bármilyen faj méhébe bekerülhet újabb ideiglenes lakóhelyül. De vajon mitől függ az,hogy egy ember milyen testben születik újjá ? Egyesek szerint amilyen létállapotra emlékszik az ember teste elhagyásakor ,azt éri majd el kétségtelenül. Vagyis amire a halál pillanatában gondol az ember,az határozza meg a további sorsát. Életünk során,vágyainkon és tetteinken keresztül kialakítunk egy bizonyos tudatállapotot,s a tudat tisztaságának ,illetve szennyezettségének függvényében fogunk egy újabb testet kapni. Ha valaki mérhetetlenül sokat aludt előző életében s ezáltal a tudatlanság szintjére süllyedt ,annak az lehet a következménye,hogy egy medve testében születik újjá,ahol élete tekintélyes részét átalhatja. Egy mérhetetlenül kegyetlen,vérengző ember pedig könnyűszerrel egy tigris testében találhatja magát,ahol kiélheti agresszív hajlamait. Automatikusan az a kérdés is felmerül,hogy mielőtt emberi testbe került a lélek,másféle testeket is el kellett –e már fogadnia. Igen, a lélek már sok-sok alacsonyabb szintű testen vándorolt keresztül, mire elérte a jelenlegi szintet. A felfelé vándorlás az anyagi világba beépített ,mechanikusan működő rendszer alapján történik. Ennek értelmében a lélek egykor egy nagyon alacsony szintű testben élt (mint amilyen például egy amőba teste is),majd miután egy tisztességes életet eltöltött ezen a módon ,felemelkedett egy magasabb lépcsőfokra. Ezután fokozatosan,lépésről lépésre feljebb került a „ranglétrán” amelynek nyolcmillió lépcsőfoka után következik az emberi test. -900 000 féle vízben élő élőlény -2 000 000 fajta növény -1 100 000 fajta rovar és puhatestű -1 000 000 féle madár -3000 000 négylábú és -400 000 féle emberi test van. Az élővilágon belül az emberi test rendelkezik a legnagyobb szabadsággal,szabad akarata mellett azonban felelősséggel is tartozik elkövetett tetteiért. A karma törvénye szerint az ember minden egyes cselekedete visszahatást von maga után,mely ellentétes előjelű,de azonos mértékű az általunk elkövetett cselekedetekkel. Ha valakivel jöt teszünk ,akkor ebben ,vagy a következő életünkben valaki hasonló jót fog velünk tenni. Ha pedig ártunk valakinek (beleértve ebbe az ember alatti fajokat is),akkor a jövőben ugyanilyen szenvedések fognak megesni velünk. Természetesen több olyan egyházi tan is van,amely szerint az ember,állat formájában is újjászülethet. Ezért vannak emberek ,akik a szájuk elé kendőt kötnek,nehogy belélegezzenek szemmel nem látható apró élőlényeket,melyek valaha akár emberek is lehettek. A reinkarnáció hitelességét ma már számos közvetett bizonyíték támasztja alá. Ez egy olyan rendkívül rejtélyes és furcsa jelenség,aminek hitelességét nem közvetlen módon,hanem közvetett módszerekkel és egyéni megtapasztalás útján lehet bizonyítani. Rá kell végre jönnünk arra,hogy az ember,és minden élőlény két alapvető részből áll: testből és lélekből. A testi résszel foglalkozó biológia már oly nyilvánvaló mindenki számára,nem úgy ,mint a lélek rész,amelyet ma még nem teljesen értjük,főleg,annak halál utáni tényleges folyamatát,következő állapotának lehetséges mivoltát. Fizikai halála után minden ember megtapasztalja,hogy lelki része egy másik világba távozott,hogy aztán újra és újra beleköltözzön egy másik testbe…