A reinkarnáció kutatása

A tudósok körében a reinkarnáció évszázadok óta kutatás tárgya. Még akkor is, ha nyugati tudósok foglalkoznak a témával, a nyilvánosságot nem nagyon foglalkoztatja a kérdés. Léteznek azonban megdöbbentő példák, amikor emberek látszólag már éltek egy másik életet a földön. Gyakran tűnik a reinkarnáció kutatás első ránézésre kiábrándítónak. Az emberek például hipnózis alatt gyakran számolnak be korábbi életekről. Az elbeszélések alapján végzett kutatások azonban nem hoztak sok eredményt. De az újraszületés kutatásának van egy másik oldala is. Mint ismeretes, a gyerekek életük első évében időről időre egy korábbi életükről "számolnak be". Az évek során azonban eltűnnek ezek az emlékek.

A reinkarnációs kutató Carol Bowman ezért különös figyelmet szentelt a kisgyermekek vizsgálatának. A könyvében arról számol be, hogy kutatásai során olyan esetekbe botlott, ahol kisgyerekek a korábbi életükben megélt halálos sérülésről "számoltak be". A gyerekeknek a megfelelő testtájukon hegek, anyajegyek vagy bőrfoltok voltak. Úgy, mintha azok a korábbi életben szerzett sérülés nyomai lennének. Erről a jelenségről más tudósok is széles körben számoltak be. A pszihológus Dr. Morris Netherton egy olyan pácienssel találkozott , aki úgy hitte már élt korábban is. A páciens hite szerint ő Rita McCullum néven 1903-ban született. Az élete nem volt boldog, olyannyira, hogy 1933 június 11.-én a szabóműhelye egyik mellékhelységében felakasztotta magát. A szabóműhely new yorki címét is megadta a páciens. A tiszta tények alapján a pszihológus utánajárt a történetnek a városi tanácsnál, ahol alátámasztották a történetet: 1933 június 11.-én egy Rita McCullum nevű 30 éves nő felakasztotta magát.

Ez csak egy példa a sok közül, hogy vannak esetek, amikor a reinkarnáció tűnik a logikus magyarázatnak. Indiában az újraszületés tana mindennapos és elfogadott, így nem csoda, hogy Dr. Ian Stevenson elsősorban ezen a vidéken kutatott a reinkarnáció után. Az indiai egyetemek professzorai is vizsgáltak reinkarnációs eseteket. A kutatókra leginkább az 1944 január 17.-én Új-Delhi-ben született lány, Shanti Devi esete volt hatással. 1953-ban kutatásaik után egyöntetűleg kijelentették, hogy Shanti Devi esete a reinkarnáció bizonyítása, a kilencéves lány emlékei egy 25 évvel korábbi életre nem magyarázhatóak más módon.

Mi is történt? Miután a kis Shanti megtanult beszélni, szüleinek azt mondta, hogy őt valójában Annes-nak hívják, Muttra-ban él és a kereskedő, Ahmed Lugdit felesége. Oly makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem Shanti, hanem valaki más, hogy szülei végül elvitték egy brahmanikus orvoshoz. Az orvos felismerte, hogy a kislánynak nem elmebaja van, hanem másról van szó. A megfelelő hivatalban utánaérdeklődve kiderítette, hogy Muttra-ban valóban él egy Ahmed Lugdit nevű kereskedő, akinek a felesége 1928 október 25.-én gyermekágyi lázban meghalt. Shanti részleteket mesélt az otthonukról, a férjéről, például, hogy annak milyen szakálla van és hol van sebhely a karján. A szülők elhatározták, hogy utánajárnak a furcsa történetnek. Az indiai kormány kész volt az akkor 54 éves özvegyet, Ahmed Lugdit-ot és családját Új-Delhibe vinni. A gyermek Shanti 15 ismeretlen férfi közül azonnal felismerte az állítólagos férjét. A kutatócsoport ezután elvitte a kis Shanti-t az számára addig ismeretlen Muttra-ba, ahol a lány pontosan leírta korábbi életét. Leírta a házakat és utcákat, mielőtt elértek volna oda. Természetesen felismerte Ahmed házát is, és ott a padlódeszka alatt egy csomag pénzt keresett, amit oda dugott el. A megdöbbent Ahmed elmondta, hogy azon a helyen valóban talált pénzt.

A reinakrnációs eset valódiságát illetően a kutatóknak minden kétsége eloszlott. A kis Shanti valóban egy és ugyanaz a személy volt, az eltávozott Annes-sal. Az újjászületés legprominensebb képviselője a dalai láma. Ha egy dalai láma meghal, azonnal csapatok alakulnak, akik egész Tibet területén és azon túl a szent ember újjászületett énjét keresik. A legutóbbi dalali láma kutatás során megdöbbentő események történtek. A fiúgyermek felismert személyeket a korábbi életéből és meghatározott tárgyakat pontosan leírt. A kutatók számára egyértelmű volt, hogy a fiú a keresett reinkarnálódott láma. A távolkeleti hittanok szerint nemcsak a dalai láma, hanem minden ember egyfajta életkerékben újra és újra megszületik. Vannak olyan tanok, amely szerint az ember állat formájában is újjászülethet. Ezért vannak emberek, akik a szájuk elé kendőt kötnek, nehogy belélegezzenek szemmel nemlátható apró élőlényeket, melyek valaha akár emberek is lehettek.

Az a jelenség is megdöbbentő, hogy emberek hipnózis alatt idegen, soha nem tanult nyelven beszélnek. Honnan jöhet ez a tudás? Nem mond-e ez ellent annak a hitnek, hogy az ember a halála után egyfajta paradicsomba, vagy menyországba jut? Ha az emberek egyfajta "életkerékben" újra és újra megszületnek, az emberiség létszáma pedig folyamatosan nő, honnan kerülenk elő új és új lelkek? Az is kérdés, hogy az ember a halála után azonnal új testbe bújik? Ha nem, hol van az átmenet időben? Van-e tényleg reinkarnáció? A kérdések sajnos egyelőre nyitottak maradnak.