A Holtak Könyve

Az egyiptomiaknak részletesen kidolgozott elképzelésük volt a
halál utáni életről, bonyolult szertartásokkal a test és a lélek felkészítésére a békés halál utáni
életre. A lélekkel és a halál utáni élettel kapcsolatos hiedelmek
központjában a test, vagyis a Ba megőrzése állt (a lélek pedig a
Ka). Ennek érdekében magas szintre emelték a balzsamozás művészetét, hogy megőrizzék
az egyéneket az öröklét számára. Eredetileg a holtakat nádgyékénybe csavarva temették a forró homokba. Így a maradványok gyorsan kiszáradtak,
megelőzve a bomlást, majd ezt követően eltemették az illetőt.
Később már fából készült síremlékeket emeltek. A mumifikáció
bonyolult folyamata a 4. dinasztia idejében alakult ki. Ennek során
a lágyrészeket eltávolították, a helyüket megtisztították és
kitöltötték nátronsóval, majd
az egész testet beborították vele. Mivel megkövezendő bűn volt
megsérteni a fáraó testét (még a halála után is), azt az embert,
aki kőkéssel felvágta a hasat szertartásosan elűzték, miközben
kövekkel dobálták meg.

Miután a só 40 nap alatt minden nedvességet kiszívott, a testet
megtöltötték gyantába áztatott vászonnal, nátronnal és illatos
fűszerekkel, majd lezárták nyílásait és kívül is bedörzsölték
gyantával a konzerválás érdekében, majd
vászoncsíkokkal bepólyázták, a
gyolcsok közé pedig vallási amuletteket
és talizmánokat helyetek.
Előkelőségek esetében a testet általában több egymásba helyezett
koporsóba tették, amelyeknek a legkülső darabja egy kőszarkofág volt. A beleket, a tüdőt, májat és
a gyomrot külön tartósították, és kanópuszedényekbe helyezték el,
amelyeknek a védelmezője Hórusz négy fia. A teljes folyamat -
melyet bonyolult varázsigék és imák kísértek - mintegy 70 napig
tartott. Az így tartósított testek évezredekig megmaradtak. Más
élőlényeket is mumifikáltak, amelyek egyiptomi családok kedvencei
lehettek, de valószínűbb, hogy az isteneket szimbolizálták.
Mostanáig íbiszeket, krokodilokat, macskákat, nílusi sügéreket és páviánokat találtak tökéletesen
megőrződött formában.

A Halottak Könyve egy
közel 2000 részből álló szöveg-, dal- és képgyűjtemény, amelyet
papiruszra írtak. Az elhunytakhoz
egyénileg módosították, és eltemették velük együtt, hogy segítsék
az alvilágba történő utazásukat. Néhány sírban a Holtak Könyve
megtalálható a falakra festve is. Egyik legjobban megőrződött
példája Ani papirusza (The Papyrus of Ani), amely
körülbelül kr. e. 1240-ben
készült, és amely a közös szövegeken felül több képet is tartalmaz
Aniról és a feleségéről, a holtak birodalmában történő
utazásukról.
A későbbi hiedelmek szerint a holtak lelkét Anubisz - a
mumifikáció istene - a Duatban (alvilág)
található ítélet csarnokába vezeti. Ezután az elhunyt szíve (amely egyben a tulajdonosa
erkölcsiségének tanúja) mérlegre kerül, amelynek a másik oldalán
egy Maatot reprezentáló madártoll
van. Kedvező eredmény esetén a halottat Ozirisz elé viszik
Aaruba. Ha viszont az ítélet az
elhunyt ellen szól, akkor a démon Ammit - a
Szívek Felfalója, harmadrészt krokodil, harmadrészt
oroszlán és harmadrészt víziló szörnyeteg - elpusztítja a
szívet, és a tulajdonosa örökre Duatban reked.